Avagy hogyan készülök másfajta évzáró értékelésre
Igazgatóként sok időt töltök Krétán 🙂 (azaz a KRÉTA-ban). Nézem, hogyan alakulnak az osztályátlagok, a tanulói fejlődésgörbék, az igazolatlan hiányzások, az ESL-jelzések. Figyelem, hány jegyet adtak a kollégák, milyen gyakran értékelnek, és azt is, hogy egy tanuló hol tart önmagához vagy az osztályához képest.
Az adat fontos. A mutatók segítenek látni, hol vagyunk. De ha csak az adatokat nézem, könnyen elfelejthetem, hogy nem számokkal dolgozunk, hanem emberekkel.
Az év végéhez közeledve idén is készülök a kollégákkal való egyéni vagy csoportos beszélgetésekre. Tavaly „Hangmérőnek” neveztük – és nemcsak a kollégákkal, hanem a tanulókkal is beszélgettem. Nem mondom, hogy mindenki pozitív volt (sőt!), de meglepően sok jó beszélgetésnek voltam részese.
Valóban odafigyeltünk egymásra.
Most többen is várják. A héten már meg is kérdezték: „Ugye lesz idén is az a beszélgetés?”
Lesz. Csak másképp.
Másképp, mert az adatokat most sem hagyhatom ki – de nem ezek köré építem a mondatokat. Hanem a kérdések köré. Az odafigyelés köré. A közös gondolkodás köré.
És persze… lesz benne egy kis nevetés is. Mert hogyan is felejthetném el azt a munkaközösségi értekezletet, amikor a jegyeloszlásokat nézve előkerült a Gauss-görbe, mire az egyik kollégám, teljes meggyőződéssel csak ennyit mondott: „Az én Klausom rendben van!” Azóta néha így hivatkozunk rá – mosolyogva. És amikor idén is beszélgetünk, lehet, hogy újra szóba kerül Klaus – csak épp más kontextusban.
5 dolog, amire most figyelek a tervezésnél:
- A siker közös nyelv legyen
Mit jelent a „jól csináltad”? Nála? Nálam? Ez az egyik legfontosabb tisztázandó. - Az adat kiindulás, nem ítélet
Mit mutat a KRÉTA – és mit él meg közben a tanár? A kettő nem mindig fedi egymást. - Nem akarok „szép mondatokat” mondani
Inkább őszintéket. Sokszor túlságosan csomagolok – és nem értik. Ha nem tudok valamit megígérni, azt is elmondom. Ha viszont látom a növekedést – ki is mondom. - Az értékelés nem adminisztráció, hanem kapcsolódás
Nem „leadandó” feladat. Sokkal inkább lehetőség. Kapcsolódni, figyelni, támogatni. - Már most tervezem – mert számítanak rá
A kollégák emlékeznek, és várják. Ez a legnagyobb visszajelzés. Most már csak a nevet kell megtalálnom hozzá. Tavaly Hangmérő volt. Idén még keresem, mi lenne méltó. De az irány már megvan.
Mert egy iskola nem (csak) statisztikai sorokból áll – bár sokszor csak az számít. Hanem emberekből. Kapcsolatokból. Történetekből. És néha egy-egy Klausból is!
