Még mindig 24 óra egy nap?
Mostanában szerintem sokkal kevesebb…
Néha azt érzem, hogy nem csináltam semmit – és már vége az utolsó tanítási órának is.
És nem azért, mert nem dolgozom.
Hanem mert nem arra megy el az időm, amire szeretném.
Ismerős ez az érzés?
Megnyitok egy e-mailt, válaszolnék – de közben már érkezik négy másik. Elkezdenék egy dokumentumot átnézni, de kopognak: „csak egy percre…”
Aztán jön egy hívás, egy váratlan helyzet, egy döntés, egy adminisztratív feladat. Mire visszatérnék az eredeti teendőmhöz, már másik három sürgős dolog került a lista élére.
És már arra sincs időm, hogy végiggondoljam, hova is tenném őket az Eisenhower-mátrixban – nemhogy ténylegesen ki is töltsem. Pedig van hozzá sablonom a reMarkable-on. Csak épp mire elővenném, már jön a következő sürgős dolog.
Így telik a nap.
Akkor lehet nyugodtan dolgozni, ha a diákok hazamentek és a kollégák nagy része is elhagyta a tanárit –csakhogy ilyenkorra az iskolatitkár munkaideje is lejár, így ha szkennelni, iktatni, másolni kell, azt már magamnak végzem el. (Nem baj, nem esik le az aranygyűrű az ujjamról.)
Elfáradok – de nem tudom megmondani, mibe. Sokszor a nap végén nem is tudom felsorolni, mit is csináltam egész nap.
Egyre gyakrabban hallom kollégáktól – és egyre többször mondom ki magam is: „Egyszerűen nincs időm.”
De hová tűnik az időnk?
Nem lustálkodunk.
Sőt. A tanár az egyik legjobb időzsonglőr: párhuzamos gondolkodás, percre pontos váltások, kreativitás, rugalmasság.
És mégis – a nap végére sokan azt érezzük: nem haladtunk, csak túléltük.
Mi emészti fel az időnket?
- Folyamatos készenlét. Reagálunk: e-mailekre, üzenetekre, kérdésekre, helyzetekre.
- Adminisztráció. A tanítás mellett már-már külön munkakörként jelenik meg.
- Megszakított figyelem. Épp belekezdenél valamibe, és már hárman keresnek.
- Tűzoltás. Problémák, amik nem tűrnek halasztást – de mindent elhalasztanak.
- Értekezletek, amelyek után még mindig kérdés, mit is kell csinálni.
És mindez nemcsak az időt viszi el.
Hanem az energiát, a fókuszt, az alkotóerőt is.
Vezetőként mit tehetünk?
Ez az a kérdés, ami évek óta foglalkoztat. Mert hiszem: nem a tanárok lelkesedésével van baj, hanem a rendszerrel, amiben ez az energia szétszóródik.
Ma ezek a legfontosabb vezetői kérdéseim:
- Milyen feladatok nem segítik közvetlenül a tanulást – és hogyan szabadíthatjuk meg ezektől a kollégákat?
- Melyik megbeszélés lehetne egy rövid e-mail?
- Hol van az a pont, ahol már nem többet, hanem kevesebbet kell kérni?
- Hogyan alakítsunk ki olyan struktúrát, ami támogatja, nem szétzilálja az időgazdálkodást?
Ezért is készítettem egy olyan kártyapaklit, amely az „Időmenedzsment és hatékonyság” problémáit öleli fel, és segítséget adhat abban, hogy jobban átgondoljuk: mi is a fontos igazán. (Keress, ha te is kipróbálnád!)
A kevesebb néha több
Nem azért kell újratervezni, mert nem dolgozunk eleget. Hanem mert rossz helyre visszük az energiát.
Az okos tanítás, az inspiráló vezetés, az élhető iskolai mindennapok nem azon múlnak, hogy még többet teszünk bele – hanem azon, hogy jól szervezünk.
Merjük újragondolni, mit miért csinálunk. És legyen időnk arra, ami igazán számít: kapcsolódni, alkotni, tanítani.
Mikor van idő tanítani – igazán?
Sok időt visz el a tanév végén a Hangmérő rendezvénysorozat. De mégis azt érzem: ez az a tér, ahol valóban értéket tudunk teremteni.
Ahol közösen gondolkodunk, kérdezünk, építkezünk – és dolgozunk azért, hogy az iskola inspiráló tér legyen, a tanulás pedig élmény – nemcsak a diákoknak, hanem a tanároknak is.
Ezek azok a beszélgetések, amelyekre a hétköznapokban sosincs idő.
Pedig talán ezek számítanak a legtöbbet.
Mi segít újraszervezni az időm?
Nekem sokat segít a saját készítésű tervezőm. Még azt is vezetem benne, hogy fogyasztok-e elegendő vizet, mert hajlamos vagyok erről elfelejtkezni.
Bár már most tudom, hogy jövőre újabb verzióban fogom elkészíteni – mert az időmenedzsment is tanulási folyamat.
És amikor eluralkodik a káosz?
Van egy mondat, amit ilyenkor mindig felidézek:
„Nem kell mindig tökéletesnek lenni – de jelen kell lenni.
Ott, ahol épp vagy.
Ha az iskolában – akkor ott.
De ha hazaérsz – akkor otthon.”
Te megkérdezted már magadtól?
- Mi az, amit már holnap elengedhetnél – következmények nélkül?
- Melyik feladat hozza a legtöbb eredményt – és mikor tudsz arra időt szánni?
- Mi lenne, ha nemcsak túlélni, hanem megélni akarnánk a hetet?
A fáradtság nem gyengeség. Jelzés.
Hogy van mit másként csinálni.
És a változás azzal kezdődik, hogy visszavesszük az időnket.
Hiszen: Másképp is lehet. (Ebben a témában készült egy webinárium sorozat.)
És: A változás benned kezdődik.
