Az elmúlt évtizedben többször volt alkalmam konzulensként vagy opponensként részt venni a vezetőképzős szakdolgozatok bírálatában. És meglepően sokan választották témának az innovációt.
Ez egyfelől örömteli – mert azt mutatja, hogy sok pedagógusban és vezetőben él a megújulás igénye. Másfelől viszont gyakran tapasztaltam: nem is olyan egyszerű meghatározni, mit értünk innováció alatt.
Az „újítás” sokak számára technikai fejlesztést jelent – okoseszközöket, applikációkat, AI-t. De az igazi kérdés nem ez, hanem az, hogyan működünk másképp.
Hogyan figyelünk jobban egymásra, hogyan szervezünk tudatosabban, hogyan kapcsolódunk nyitottabban.
Számomra az innováció azt jelenti, hogy tudatosan újragondoljuk a működésünket – azért, hogy értékesebb, élhetőbb, hatékonyabb legyen, mint eddig.
Vezetőként, tanárként én inkább azt kérdezem:
- Mi működik nálunk – és min kellene változtatni?
- Hol van lehetőség, amit még nem láttunk meg?
- Mi az a régi gyakorlat, amit érdemes új szemmel nézni?
Innováción nem egyetlen nagy ötletet értek. Hanem egy olyan szemléletet, ami napról napra segít jobban működni, jobban együttműködni. Az alábbi gondolatokat nem tankönyvekből szedtem össze, hanem az iskolavezetés, a tantestületi munka és a közös tervezések tapasztalataiból. Minden egyes rész egy-egy kérdést vet fel arról, hogyan működhetünk tudatosabban tanárként és vezetőként egyaránt.
Az innováció nem varázsütés – hanem folyamat
Egy újítás nem attól lesz sikeres, hogy gyorsan bevezetjük. Nálunk is volt már olyan ötlet, ami papíron jól nézett ki – de a gyakorlatban elvérzett.
Fokozatos bevezetés, próba, visszajelzések, korrekció – ez az igazi fejlesztés útja.
Nem sietni kell, hanem kitartóan alakítani – közösen.
A jó megoldások soha nem csak egy szakterület eredményei
A legjobb tanórai ötleteink akkor születtek, amikor egy infós kolléga és egy magyaros együtt tervezett egy projektet. Az igazán működő iskolai megoldások nem egyetlen tantárgyból, hanem tudások összekapcsolásából születnek. Ezért van szükség közös tervezésre, időre, egymás szakmaiságának megbecsülésére.
Mert a valódi újítás soha nem „egy ember show-ja”.
A jó kérdések többet érnek, mint a kész válaszok
Nem várom el, hogy mindenki mindent tudjon. Azt viszont igen, hogy kérdezzen. Miért így csináljuk? Lehetne másképp? Hol akad el a rendszer?
Vezetőként nekem is folyamatosan kérdésekkel kell dolgoznom – nem azért, mert bizonytalan vagyok, hanem mert fejlődni akarok.
És ezt a kultúrát szeretném erősíteni a tantestületben is.
A kis lépések éppolyan értékesek, mint a nagy áttörések
Egy jól átgondolt padcsere, egy újfajta órakezdés vagy a tanári szoba csendes zónája – ezek is lehetnek innovációk. Nem kell mindenkinek mesterséges intelligencia modult fejleszteni. Az apró, működő újítások sokszor tartósabbak és mélyebbre hatnak, mint a hangzatos, de elszigetelt reformok.
Az iskola nem zárt rendszer – kapcsolódnunk kell
Kapcsolódni a környezethez, cégekhez, más iskolákhoz, szülőkhöz, szakmai hálózatokhoz. Ha csak belső erőforrásokra építünk, nagyon hamar elfáradunk.
A nyitottság nem gyengeség, hanem stratégiai döntés.
Az iskola nem elszigetelt világ, hanem közösségi tér és ezt meg kell tanulnunk újra komolyan venni.
A működés javítása is innováció – nem csak az újdonság a fontos
Nem minden újító lépés látványos. Sokszor az a legfontosabb, hogy a meglévő működést tesszük jobbá, átláthatóbbá, élhetőbbé.
Erre jó kapaszkodó a 70/20/10 szabály:
- 70% a meglévő működés tudatos fejlesztése
- 20% kisebb, kockázatmentes újítás a megszokott kereteken belül
- 10% valóban új, radikális ötlet, ahol belefér a hibázás is
Ez a szemlélet nemcsak a testületeknek ad biztonságot, hanem a vezetésnek is. Mert nem kell egyszerre mindent felforgatni ahhoz, hogy fejlődjünk.
A platformok nem eszközök – hanem kapcsolódási lehetőségek
A KRÉTA nemcsak adminisztrációs felület. A Teams nemcsak beszélgetésre jó.
Ha rendszerekben gondolkodunk, akkor ezek a felületek platformokká válhatnak: segítik az információáramlást, a közösségi gondolkodást, az egyéni fejlődést. Ehhez viszont tanulni kell a használatukat és időt adni a kollégáknak is a tanulásra.
Nem elég a jó ötlet – rendszer is kell mögé
Sok tanárnak van remek ötlete. De ha nincs mögötte támogatás, próbaidőszak, megbeszélés, visszajelzés, idő, akkor az ötlet elhal. Az én feladatom vezetőként nem az, hogy kitaláljam ki, mit csináljon, hanem hogy legyen tér és struktúra, ahol megvalósíthatják a saját elképzeléseiket.
Az együttműködés ma már nem lehetőség – hanem versenyelőny
Régen az számított, ki tud egyedül a legtöbbet.
Ma az, ki tud együtt dolgozni másokkal – figyelemmel, rugalmassággal, tanulási szándékkal.
A tantestület nem egyéni hősök gyűjteménye, hanem egy rendszer, ami akkor működik jól, ha közösen gondolkodik, kérdez, keres és alakít.
Az innováció csapatjáték.
Vezetőként az innováció nem cél – hanem működési mód
Nem mindig én indítom el a változást. Sokszor a helyzet, egy kolléga kérdése, vagy egy tanuló visszajelzése mutatja meg, hol van tennivalónk. De az én felelősségem az, hogy ezekből a visszajelzésekből ne panasz, hanem fejlődési lehetőség legyen.
Mert az innováció nem „projektnap”.
Hanem az, ahogyan minden nap közelebb kerülünk ahhoz az iskolához, amiben hiszünk.
Ezért is hiszem, hogy másképp is lehet.
