Manipulálunk vagy inspirálunk?

„Egyet fizet, kettőt kap.”
„Ajándék játékfigura a dobozban.”
„Utolsó darabok – csak ma!”

Ismerősek ezek az üzenetek?
Annyira természetesek lettek, hogy szinte észre sem vesszük: mind manipulációk.
Olyan eszközök, amelyek viselkedést irányítanak – vásárlásra ösztönöznek, döntést gyorsítanak, vágyat keltenek.

És nem csak a marketingben. Az oktatásban is.

Sokszor alkalmazunk – néha tudattalanul – manipulatív eszközöket, különösen akkor, ha gyors viselkedésváltozást szeretnénk elérni, de nincs mélyebb kapcsolatunk a tanulók motivációjával.
Talán ismerősek az alábbi mondatok:

„Ha befejezed a feladatot, kapsz egy pirospontot.” – jutalom ígérete
„Ha nem viselkedsz rendesen, nem jöhetsz kirándulni.” – fenyegetés
„Nézd meg, a többiek már készen vannak, te miért nem?” – versenyeztetés
„Ez a dolgozat eldönti, hogy átmehetsz-e.” – megfélemlítés
Gamifikáció – pontokért, nem belső érdeklődésből. – „trükkös” ösztönzés

Ezek nem feltétlenül rosszindulatúak, és sok esetben valóban működnek – rövid távon.
De nem építenek belső motivációt. És gyakran csak felszínes viselkedést váltanak ki.

Az inspiráció más utat választ

Az inspiráló pedagógia nem viselkedést céloz, hanem értelmet ad.
A tanuló nem csak azért figyel, mert „kell”, hanem mert érzi: kapcsolódik hozzá, számít, értelme van.
Ez lassabb út. De sokkal tartósabb hatású.

„Akkor úgy látom, röpdolgozat lesz.”

Ismerős? Nekem nagyon is.

Nem azért, mert így szeretnék tanítani. Hanem mert néha ez működik.
Kevés az idő, fáradt vagyok, harmincketten vannak, és kell valami, ami gyorsan hat.

Manipuláltam? Valószínűleg igen.
Elítélendő? Nem hiszem. Néha ez a túlélés.

De egy ideje figyelem magam.
Hányszor használok ilyen eszközt, és hányszor inspirálok?
Hányszor akarok viselkedést, és hányszor értelmet adni?

A manipuláció gyors. De ritkán hagy mély nyomot.

Tanárként azt szeretném, ha a tanuló nem azért lenne csendben, mert fél a röpdolgozattól, hanem mert érti: miért fontos az adott tanulási helyzet.

És persze a manipuláció a vezetésben is működik…

„Akkor majd 16.00-kor kezdjük az értekezletet, hogy mindenki ideérjen.”

Félmondat, ami rendet csinál. Viccesnek szántuk – de (néha) működik.

Miért? Mert manipuláció. Finom, szinte észrevétlen – pont úgy, ahogy a hétköznapokban is megszoktuk.

A világ körülöttünk tele van ilyen üzenetekkel.
A vezetés is. Főleg, ha kevés az idő, sok a feszültség, és gyors eredmény kell.

De hosszú távon mit épít?
Milyen kapcsolatot alakítunk ki a kollégákkal, ha az elköteleződés helyett a rövid távú ösztönzés a fő eszközünk?

A jó vezetőt – és a jó tanárt – nem azért követik, mert „nincs más választás”, hanem mert értelmet ad, bizalmat épít, és lehetővé teszi a kapcsolódást.

A manipuláció nem ébreszt lojalitást

Szakértők szerint a manipuláció nemcsak hogy nem ébreszt lojalitást, de idővel egyre többe kerül. Mindenkinek.

Gondolj csak az akciókra:
ha tudod, hogy bizonyos időközönként a kedvenc boltodban akcióznak,
miért vennéd meg teljes áron?
Pár hét, és újra olcsóbban jutsz hozzá.
Ez nem hűség – ez manipulált visszatérés.

A manipuláció függőséget okoz

A manipuláció olyan, mint egy függőség:
egyre több kell belőle, hogy hasson.
Egyre hangosabb ösztönzés, egyre erősebb nyomás, egyre gyakrabban.

A „még egy röpdolgozat” már nem elég.
A „nincs kávé” sem hat örökké.
Ha nincs más eszköz a kezünkben, csak ez, mi történik, amikor már nem hat?

Rövid táv vagy hosszú táv?

Tanulót, kollégát talán lehet szerezni.
Elég egy kis nyomás, egy kis jutalom, egy kis következmény.

De elkötelezett tanulót vagy valódi csapattagot?

Aki akkor is jelen van, amikor nem könnyű,
aki nem csak „túl akar lenni rajta”, hanem része akar lenni?

Az igazi pedagógiai hatás nem abban mérhető, hogy ki marad csendben a röpdolgozat miatt.
Hanem abban, hogy ki gondol vissza évekkel később úgy:
„Ott kezdtem el hinni magamban.”