Mosolygok – de nem vagyok „kedves” vezető.
Sokat mosolygok. Ez az, amit sokan azonnal észrevesznek rajtam. De aki ebből arra következtet, hogy mindig kompromisszumkereső vagy konfliktuskerülő lennék, az nem ismer igazán.
Mert magasak az elvárásaim. Elsősorban magammal szemben – de természetesen másokkal szemben is. Nem irreálisan, nem kíméletlenül – hanem az értékek mentén. Hiszem, hogy ha mi nem várjuk el a legjobbat magunktól, akkor hogyan várhatnánk el fejlődést a környezetünktől?
Amikor öt év után visszatértem igazgatóként abba az iskolába, ahol korábban igazgatóhelyettesként dolgoztam, háromféle reakcióval találkoztam:
- Akik ismertek, azt mondták: „Ennél jobb nem történhetett volna az iskolával.”
- Akik nem ismertek, azt hallották: „Maga az ördög jön az iskola élére.”
- És volt olyan is, aki azt mondta: „Aki ennyire megosztó, azt meg kell ismerni.”
Mindhárom visszajelzés értékes volt számomra. Mert egy Kind leader nem a népszerűséget keresi – hanem a valódi hatást. Nem a zavartalan felszínt – hanem a mély, értékeken alapuló változást.
Nem az a célom, hogy mindenki velem dolgozzon.
Bátran ki merem mondani: nem kell mindenkinek velem dolgoznia. Mindenki dönthet másképp. Nem állnak tömegek az iskola ajtajában felvételre várva (egyelőre!) – de nem is ez az elsődleges mérőszámom.
A célom az, hogy olyan kollégákkal dolgozhassak együtt, akik azonosulnak az intézmény értékeivel és hajlandók dolgozni az intézmény közös céljaiért. Akik hisznek a fejlődésben, a gyerekekben, a tanítás valódi erejében.
A célom most az, hogy a hozzánk jelentkező munkatársak pontosan tudják, hova érkeznek. Hogy itt nemcsak munkát, hanem egy közösséget találnak. Egy szemléletet. Egy jövőt, amit együtt formálunk.
Nem ígérek könnyű utat – de biztos alapokat és őszinte vezetést igen.
Kind Leaderként:
- a gondoskodást helyezem előtérbe – nemcsak a felszínen, hanem tettekben is,
- hű vagyok az értékeimhez – nem az aktuális hangulat irányít,
- fontos számomra a hitelesség – az önazonosság nem választható opció,
- megbolygatom a rendszert, ha érdemes – nem félek a konfrontációtól, ha az előrevisz,
- szembenézek a nehéz beszélgetésekkel – mert az őszinteség az alap,
- reálisan beszélek a problémákról – rózsaszín szemüveg nélkül,
- és vállalom a vezetést akkor is, amikor nehéz – mert a példamutatás nem szünetelhet.
A mosolyom tehát annak a bizonyítéka, hogy lehet egyszerre emberséges és következetes vezetőnek lenni.
Mert az oktatás jövője nem azok kezében van, akik mindenkinek tetszeni akarnak – hanem azokéban, akik mernek tenni.
