Tudják a diákjaink használni a tankönyvet?
Nemcsak kinyitni, ha a tanár kéri, hanem valóban tanulni belőle. Rendszerezni, kiemelni, kérdéseket feltenni, visszakeresni.
A legtöbb tanuló számára a tankönyv csak egy „kötelező eszköz”: ott van a padban, előveszik, ha kell belőle valamit, majd visszacsúszik az iskolatáskába. Sokszor pedig haza sem viszik, nemhogy nap. végén, de még tanév végén sem…
Pedig a tankönyv eredeti funkciója nem ez lenne. Nem „kötelező olvasmány”, hanem tanulást segítő eszköz. És ha ezt a funkcióját nem , akkor valójában olyan, mintha nem is lenne.
Tankönyv nélkül – 25 év tapasztalata
Közel 25 éve dolgozom a szakképzésben, és ez alatt az idő alatt egyetlen év sem volt, amikor a diákjaimnak valódi, használható tankönyvük lett volna a szakmai tantárgyakhoz. Más tárgyaknál előfordult, hogy volt tankönyv – de az én óráimon mindig jegyzetek, fénymásolt lapok, prezentációk és rengeteg szóbeli magyarázat jelentették az alapot.
Tudom, milyen az, amikor tankönyv nélkül kell tanítani.
Amikor óráról órára úgy tervezel, hogy nincs közös alap, nincs hova visszautalni. Amikor minden kapaszkodót újra kell teremteni. Ez folyamatos kreativitást, rugalmasságot és rengeteg pluszmunkát igényel.
És közben ott motoszkál bennem a kérdés:
„Milyen lenne, ha lenne tankönyv?”
És még inkább:
„Ha lenne, vajon tudnák-e használni a diákok?”
Tankönyv ≠ megoldás. De lehetőség.
Sokszor hallom: „Ott a digitális világ, a diákok úgyis mindent megtalálnak online.”
Ez igaz – a jegyzetek, linkek, online források rengeteget segítenek. De ezek mégsem tankönyvek.
A tankönyv ugyanis több egyszerű szövegnél. A tankönyv struktúrált tudás, egy előre megtervezett tanulási útvonal. Tele kapaszkodókkal, amelyek végigvezetik a diákot a tanulás folyamatán:
- bevezetők,
- kulcsszavak,
- gondolkodtató kérdések,
- képek és képaláírások,
- szövegdobozok,
- összefoglalók.
Ezeket nevezzük irányjelzőknek.
De mi történik, ha a tanuló nem tudja, hogy ezek miért vannak ott?
Ha nem ismeri fel, hogy ezek segítséget nyújtanak?
Akkor mindez csupán „díszítésnek” tűnik – és elveszik a tankönyv valódi értelme.
Ahogy az olvasástanítás sem áll meg a betűzésnél
Az olvasástanítás sem arról szól, hogy „el tudja olvasni a szót”. Az értő olvasás, a szöveg feldolgozása sokkal több készséget igényel.
Ugyanez igaz a tankönyvre is. A tankönyvhasználatot tanítani kell.
- Hogyan olvassuk értően?
- Hogyan dolgozzuk fel a szöveget?
- Hogyan keresünk benne tudatosan?
- Hogyan használjuk jegyzetelésre, rendszerezésre?
- Hogyan építjük be a tanulási folyamatba?
Ha ezeket nem mutatjuk meg, akkor a tankönyv nem több egy kötelezően cipelt tárgynál.
A tanulás minősége múlik rajta
A megoldás nem az, hogy még több tananyagot adunk a diákoknak.
Hanem az, hogy megtanítjuk őket tanulni – tankönyvből és tankönyv nélkül is.
A tankönyv önmagában nem csodaszer.
De lehetőség:
- rendszerezésre,
- önálló tanulásra,
- elmélyülésre.
És ha ezt a lehetőséget kihasználjuk, akkor sokkal közelebb kerülünk ahhoz, hogy a diákok valóban tudást építsenek, ne csak információkat memorizáljanak.
