Hogyan születtek meg a saját tervezésű kártyáim
Sokáig azt hittem, hogyha van módszerem, struktúrám, elolvastam a legjobb könyveket, letöltöttem és kipróbáltam a legmenőbb appokat, akkor biztosan sikerül hatékonyabbá válni.
Aztán rájöttem: az időgazdálkodás nem ott kezdődik, hogy beírok valamit a naptárba.
Hanem ott, hogy megértem, miért halogatok. Honnan jön a feszültség. És mi az, ami igazán számít.
Ez volt az első lépés – és egy hosszú út kezdete.
Egy személyes válasz egy kollektív kérdésre
Iskolavezetőként és tanárként nap mint nap találkozom azzal a feszítő érzéssel, amit úgy nevezünk: nincs elég idő. És nemcsak magamon látom, hanem a kollégáimon is. A pedagógus, aki este tízkor még órát tervez. A vezető, aki a saját teendői helyett másokat támogat. És közben ott a család, a lelkiismeret, a belső mérce.
Sok képzésen vettem részt, vezettem tréningeket, coachingokat – de egy idő után azt éreztem: sok a szó, kevés az eszköz.
Olyan megoldás kellett, ami kézbe vehető, személyes, mégis univerzális.
Először csak kipróbáltam
Az első élményem egy OH kártyához kötődik.
A kártyán a szó „FÉLELEM”, a másik kártyán a képen egy sarokba gubbasztó ember.
Megálltam. Nem csak a képnél, hanem magamban is.
Azt éreztem: „ilyen én soha nem tudnék lenni”.
Mert én mindig megyek.
Mindig találok magamnak valamit, amiért lehet küzdeni.
Mindig kitalálok valamit, amit érdemes megcsinálni.
Nem feladni. Nem megállni. Nem elbújni.
Ez az egyetlen lap viszont megfogott. És már nem is a képről szólt, hanem rólam.
Ez volt az első igazi találkozásom a kártyákkal.
A saját képeim – mielőtt még kártyák lettek volna
Eszembe jutott valami, ami még korábban történt.
Már a vezetőképzőkön is használtam saját kártyákat – akkor még csak képeket.
100 olyan képet válogattam össze, amelyek számomra azt jelentették: tanár vagyok.
Az összes kép egy-egy darabja volt annak, ahogyan én gondolkodom a pedagógiáról.
Volt köztük múmiaként csavarodó faág, gumikacsák a vízmosásban, egy kosár alma – és mind egy-egy érzés, egy-egy gondolat volt bennem.
A résztvevők mindig húztak egyet: melyik kép jellemzi most az ő pedagógiai hitvallásukat?
Már akkor is kérdéseket kerestem – és már akkor is képekhez nyúltam.
Csak akkor még nem tudtam, hogy ez lesz az utam kezdete.
Egy kép – egy szó – egy történet
Ezután jött a képzés. Elvégeztem az OH instruktori tanfolyamot, és közben egyre mélyebben éreztem: ezek az eszközök nem csak a coachingban működnek – hanem az oktatásban is.
Aztán találkoztam a Points of You kártyákkal. Új képek, más szemlélet, még több kérdés. És akkor már tudtam!
A használóból alkotó lettem
Kártyák kellenek nekünk is!
Olyanok, amik reflektálnak arra, amit mi, pedagógusok és vezetők nap mint nap megélünk.
Jött az új gondolat: Mi lenne, ha egyszer nem más kártyáját húznánk – hanem a saját kérdéseinket tennénk fel?
Nemcsak új képeket, de új szemléletet is akartam adni.
Így születtek meg az első saját paklik – kezdetben játékosan, szabadon.
A kártyaalkotás elindult – és nem állt meg
Az első kártyák még kísérletek voltak, kipróbálások – ahogy egyre jobban tanultam magamról, a kérdezés művészetéről és a csend szerepéről.
Tini_érzések – hogy ha kamaszok nem beszélnek az érzéseikről, legalább megmutathassák.
Monster – játékos, mégis mély munka a belső szorongásokkal.
Ajtók – döntésekhez, elengedésekhez, újrakezdésekhez.
Abstract Emotional AI – mesterséges intelligenciával generált asszociatív képek szintén az érzelmeink bemutatására.
Faces – arcok, történetek.
Coaching_utak – belső utak vezetőknek, döntéshozóknak.
Mindegyik pakli valós helyzetekből, valódi kérdésekből és kapcsolódásokból született.
Aztán jött valami más:
Időgazdálkodás és hatékonyság – emberi hangon
Ez már nem csak inspirációból készült, hanem egy tudatosan felépített tematikus pakli része lett.
Egy olyan sorozaté, amelyben a tanári és vezetői lét kulcstémáit dolgozom fel – új nézőpontból, új formában.
Nem azért készült, mert bajban voltam.
Nem azért, mert kiégtem vagy elfáradtam.
Mert ma sem mondanám, hogy fáradt vagyok.
Imádom, amit csinálok – és ez visz előre.
De már tudatosabban gazdálkodom az időmmel.
Már nem akarok mindent egyedül csinálni.
Már tudok delegálni. Már jobban látom, mi a fontos.
(Még mindig nem tökéletesen – de egyre jobban.)
Ez a pakli nem táblázatokkal dolgozik.
Nem „időmenedzsment technikákat” kínál, hanem önreflexiós térképeket.
Kulcsmondatok és kérdések formájában.
Nem ad tanácsokat.
Nem „hogyan legyél hatékony” recepteket kínál.
Hanem kérdéseket. Tükröket. Kapcsolódásokat.
Mert a kártyák nem oldanak meg helyetted semmit – de segítenek ráismerni arra, amit már tudsz.
És talán pont ott kezdődik a változás. A változás bennünk kezdődik!
Két oldal – két világ
Minden kártyának két oldala van:
– egy téma és egy kérdés – ami inspirál, tükröt tart;
– egy gondolatébresztő szöveg – támogatóan.
Nem adnak kész válaszokat – de segítenek, hogy megtaláld a sajátjaid.
A pakli, amit a tapasztalat írt
Több hónapnyi ötletelés, újratervezés és visszajelzés áll mögötte.
Volt, hogy egy-egy szöveg a saját életemből íródott újra.
És amikor kézbe vettem – azt érzem: ez nem csak nekem szól.
Sem ez a pakli, sem a továbbiak, mert a 6 részes sorozat témái:
📘 1. Időmenedzsment és hatékonyság
Prioritások felállítása, strukturált óratervezés, tömbösített oktatás, delegálás a diákokra, szünetek és pihenés tudatos tervezése.
📘 2. Technológiai eszközök
Interaktív alkalmazások, digitális naptárak, feladatkezelő appok, automatizálás, online osztálytermi eszközök.
📘 3. Személyre szabott tanulás
Egyéni tanulási útvonalak, tudásszint-felmérő eszközök, formatív értékelés, tanulói mentorálás, gamifikáció.
📘 4. Tanulói bevonódás növelése
Kooperatív tanulás, flipped classroom, projektalapú tanulás, diákvezérelt tanulás, kérdésalapú tanulás.
📘 5. Pozitív tanulási környezet
Tanulási sarkok kialakítása, pozitív visszajelzés, sikerélmény erősítése, tanulói szokások fejlesztése, jutalmazási rendszerek.
📘 6. Stresszkezelés
Mindfulness a tanteremben, feladatok egyszerűsítése, a szünet mint tanári eszköz, időmenedzsment a diákoknál, tanári kiégés megelőzése.
Nem eszközöket akartam készíteni.
Hanem kapcsolatot.
Olyan helyzeteket, amelyekből elindul egy beszélgetés.
Amiben felismerünk valamit.
Amitől megértünk valamit – magunkról vagy a másikról.
A kártyák most már kézbe vehetők.
De ahhoz, hogy működjenek, egy dolog kell:
hogy te is kézbe vedd magad.
A kártyák kérdeznek. Te válaszolsz.
- Mire mondtál legutóbb igent – és minek zártad ki ezzel a helyét?
- Melyik ajtón lépnél be, ha nem félnél?
- Mi az, amiből már most is több van benned, mint gondolnád?
És most te jössz!
Ha szeretnél többet tudni a kártyákról, írj nekem!
