Fekete lóként visszatérni – és mégis vezetni.
A vezetés 5 szintje a gyakorlatban
Amikor egy új intézmény élére kerülünk – pláne ha visszatérünk oda, ahol már dolgoztunk –, a vezetői fogadtatás sokféle lehet. Amikor visszatértem igazgatóként abba az iskolába, ahol korábban igazgatóhelyettesként dolgoztam, háromféle visszajelzést kaptam:
- „Ennél jobb nem történhetett volna az iskolával.” (Azoktól, akik ismertek korábban.)
- „Maga az ördög jön az iskola élére.” (Azoktól, akik nem ismertek, mert a téávollétem alatt érkeztek, és a kapott információk alapján ezt a nyomást nem tudták vagy nem akarták vállalni.)
- „Aki ennyire megosztó, azt meg kell ismerni.” (Azoktól, akiket az előző mondat nem rémített meg és maradtak.)
Ezek a visszajelzések tanítottak meg arra, hogy a vezetés nem arról szól, hogy mindenki az első perctől kedveljen, hanem arról, hogy a döntéseink hitelesek legyenek – és hosszú távon szolgálják azokat, akikért dolgozunk.
Amikor évekkel korábban távoztam, a csúcson voltam – „Az emberek azért követtek, ami vagyok, és amit képviselek.” Ez annak ellenére igaz volt, hogy nem én ültem az igazgatói székben.
De amikor visszatértem, a pozíció szinjéről kellett indulnom: „Az emberek azért követtek, mert követniük kellett.”
Mert a vezetés nem egy végleges állapot – hanem egy út, amit újra és újra végig kell járni.
A szinteket John C. Maxwell: A vezetés 5 szintje című könyve alapján határoztam meg, melyek a következők:
- Pozíció – Az emberek azért követnek, mert követniük kell.
- Engedély – Az emberek azért követnek, mert követni akarnak.
- Teljesítmény – Az emberek azért követnek, amit a szervezetért tettél.
- Az emberek fejlesztése – Az emberek azért követnek, amit értük tettél.
- A csúcs – Az emberek azért követnek, ami vagy, és amit képviselsz.
A célom most is az, hogy ezen az úton lépésről lépésre haladjak. Nem a pozícióra építek – hanem kapcsolatra, hitelességre és közös értékekre.
Mert a vezetés nem arról szól, hogy ki vagy a névjegyen – hanem arról, hogy ki vagy a hétköznapokban.
